"Néha nem hisszük el, hogy hova sodort minket a zene" - beszélgetés a Gelkával
A Nightmares On Wax házi kiadója jegyzi a Gelka csapatának Less is more című debütáló albumát. A magyar duónak már több szerzeménye is megjelent a Café Del Mar válogatásokon, míg végül első szerzői albumuk kiadóra talált. A formáció két tagjával, Dömével és Csabával beszélgettünk.
- Először is a név: Gelka. Miért ezt a nevet választottátok?
Döme: - Akkor még jó ötletnek tűnt :). Igazából nem kell keresni semmilyen különös filozófiát a dologban, egyszerűen egy jól hangzó név, aminek csak itthon van múltja. A kintiek számára inkább a hangzása érdekes, mindenki próbálja megfejteni, hogy vajon mit is jelenthet ez a különös szó.
Csaba: - Az egyik kritikában szójatejnek hitték, bár mint utólag kiderült a golyva egyik népi megfelelője a gelka, és van, ahol női névként is használják. :)
- Mikor kezdtetek el együtt zenélni? Mi a Gelka története?
Döme: - Úgy nyolc éve melózunk együtt, de akkor még csak hangszereléssel és mixeléssel foglalkoztunk. Aztán egy idő után a fennmaradó szabad órákban elkezdtük megvalósítani a saját ötleteket, amik inkább csak laza stílustanulmányok voltak, ez volt a mi útkeresésünk. Nem az volt a cél, hogy mindenáron down-tempo alakulattá formálódjunk, így tényleg csak a legnagyobb sablonokat lehet elpufogtatni, mert csak és kizárólag a zenélés öröméről volt szó. Minden olyan műfajba belenyúltunk, ami számunkra kedves, mert elég széles skálán hallgatunk zenét, a breakbeattől kezdve a hiphopon keresztül a latinig, jazzig mindent… Ezeket az impressziókat öntjük egy fazékba, ebből próbáljuk megfőzni a saját hangzásunkat.
Csaba: - Miután összejött egy nagyobb adag zene, elkezdtük küldözgetni őket kiadóknak, és szinte az elsők között jelzett vissza a Café Del Mar 2003-ban. Nem volt könnyű összerakni agyban, hogy az első Gelka megjelenés egy CDM-en lesz, de végül ez adta meg a lökést, hogy érdemes rágyúrni a történetre, érdemes komolyabb energiákat fektetni a projektbe. Sikerült velük kialakítani egy elég jó kapcsolatot, és talán a legjobb érzés, hogy hátszél nélkül tudtuk megcsinálni, nem volt személyes találkozó, a neten keresztül intézünk mindent, szóval a számok eladták magukat, és ennek nagyon örülünk.
Döme: - Már az ötödik Café Del Mar megjelenésnél tartunk, ráadásul a legutóbbira (Volumen 15) Beth Hirsch-sel közösen készített muzsika került fel. Ő énekelt az Air All I Need című számában. Néha nem hisszük el, hogy hova sodor minket a zene…
- Hogyan találtatok rá a Wax on kiadóra? Vagy ők találtak rátok?
Csaba: - Anno 2005-ben Ease (Nightmares on Wax) dj-zett Pesten, és készítettem vele egy interjút. Akkoriban újságíróként is dolgoztam. Elkértem tőle az email címét, hogy küldenénk neki számokat, majd egy hosszabb kihagyás után végül meg is érkezett hozzá a cd, amire rögtön úgy reagált, hogy szeretne egy Gelka nagylemezt megjelentetni a friss kiadójánál, a Wax Onnál. Azért itt leültünk egy pillanatra! Végül is a mi generációnk többek közt az ő lemezein nőtt fel…
Döme: - Néhány hét skype-olás után végül kialakult, hogy pontosan mik az elképzelések, ki mit szeretne megvalósítani, majd 2006 végén iderepült pár napra, hogy személyesen is megismerjük egymást. Eszméletlen laza fazon, könnyen egy hullámhosszra kerültünk. Megmutattuk neki az ötleteinket, a várost, kapott frankó paprikás csirkét, átbeszéltük a legapróbb részletekig a kiadót, a terveket, aztán benyomtuk a start gombot.
- Miért nem magyar kiadót kerestetek a lemezhez? Nem találtatok senkit, vagy már alapból külföldi megjelenésben gondolkodtatok?
Döme: - Pár éve még nem nagyon volt értelme itthon bármit is kiadni, nem volt Petőfi, nem volt MTV, maximum annyit érhettünk volna el, hogy magánkiadásban kiadjuk a lemezt, talán megjelent volna néhány kritika, esetleg lett volna pár fellépésünk. Eleve a lemezkiadás elég hálátlan műfaj itthon, pláne a mi stílusunk sincs túlzottan előtérben, és a siker érdekében nem szívesen vegyülnénk valóságshow-sztárokkal stb… De számunkra főállás a zene, szeretjük ezt csinálni, és 100%-on kell dolgozni, ha azt akarjuk, hogy valami igazán jó legyen. Persze ez nem evidencia, mert sokféleképpen lehet zenét fabrikálni, de nekünk csak úgy működik, ha 24 órában a zenére koncentrálunk.
Csaba: - Talán az a baj, hogy túlságosan telített a piac, és a hazai médiumok sem nagyon segítik a zenészek, művészek munkáját, persze tisztelet a kivételnek. A kereskedelmi rádiók szinte egyáltalán nem hajlandóak kortárs zenét játszani, mintha ott ragadtak volna '92-ben. Pedig nem kevés olyan előadó van itthon, aki megérdemelné a sikert, ha az ember veszi a fáradtságot, akkor elképesztő dolgokat lehet találni. Furcsa ez a kettősség, a mainstream világ alapján azt lehetne hinni, hogy alig történik valami, közben meg rengeteg, iszonyat durva magyar lemez jelenik meg, egy csomó külföldön is, mi meg büszkék vagyunk arra, hogy velük együtt visszük a jó hírét az országnak, és talán mi is vagyunk olyan jók, mint a többiek. Bár ezt nem nekünk kell eldönteni.
- Döme említette, hogy nektek a zene főállás. A zenélésből éltek?
Döme: - Igen, igyekszünk. 5 napot zenéléssel töltünk minden héten, így nem is lenne idő mással foglalkozni.
- A Less is more az első lemezetek? Kapható ez most Magyarországon is?
Döme: - Igen, ez az első Gelka lemez.
Csaba: - És kapható itthon, de ha esetleg valahol nem lenne ott a lemez, akkor a hazai terjesztőn, a Deep-en (www.deep.hu) keresztül meg lehet rendelni.
- Milyen az album eddigi fogadtatása? Kaptatok már visszajelzéseket az anyagról?
Döme: - Még csak most indult be a promóció, de rengeteg jó visszajelzés van, az eddigi kritikák java pozitívan vette a lemezt…
Csaba: - Egyszerűen annyi jó dolog történik, hogy nehéz összefoglalni mindent, és furcsa is lenne egy felsorolásba belekezdeni, talán nagyképűen adná ki magát.
Döme: - Ez az egész olyan, mint egy álom, majd ha felébredtünk, és látjuk, hogy tényleg igaz, akkor majd beszámolunk... Számunkra a legfontosabb visszajelzés, hogy a Myspace-n rengeteg levelet kapunk, így közvetlen tudjuk, hogy a közönség mit gondol a zenénkről. Szóval egyelőre jól állnak a dolgok, de inkább majd egy év múlva beszéljünk erről, akkor tudjuk megmondani, hogy sikeres lett-e a lemez, egyelőre ott állunk, hogy a portéka kikerült a piacra, és várjuk, hogy miként reagálnak az emberek. Dőreség lenne előre inni a medve bőrére.
Csaba: - A lényeg, hogy a kiadó remekül végzi a dolgát, felkerültünk egy csomó válogatáslemezre, rengeteg rádióhoz eljuttatták a zenénket, mi meg nem győzünk hálálkodni. Annyira sokat dolgoztunk ezen az egészen az elmúlt 7 évben, hogy a fáradtságtól még nem látunk 100 százalékosan tisztán. Sok mindent fel kellett adni a Gelka miatt, kompromisszum hegyek tornyosulnak mögöttünk, szóval ők tényleg a mentőövet dobták nekünk.
Döme: - A legjobb az egészben, hogy egy hatalmas baráti körbe kerültünk bele, ahol mindenki 100 százalékon, maximális profizmussal dolgozik. Van még mit tanulnunk, mert teljesen más a munkamorál, elképesztő teherbírással rendelkeznek, és imádják azt, amit csinálnak, a lelkesedésük átragad ránk…
- Visszatérve még egy kicsit a kiadótokra: rajtatok kívül más magyar zenésznek is lesz valamilyen megjelenése a Wax on-nál? (Marcel? Secam?)
Csaba: - Marcel lemeze valószínűleg jövő év végén jön ki, már hallottunk pár számot, nem piskóta anyag lesz, én már most biztos vagyok benne, hogy az eddigi legjobb albumát rakja össze a csávó. Lesz közös dal, már régóta beszélünk róla, eljött végre az ideje. Jó móka lesz. Az első közös megjelenésen túl vagyunk, készített a So Many Ways-re egy remixet, ami hatalmas lett!
Döme: - Secam talán túl durva a Wax On-hoz, nagyon kísérleti, nagyon borult, de jó értelemben. Én annak örülnék a legjobban, ha a Warpnál vagy a Stonesthrow-nál jelenne meg a lemeze. Persze ezek csak álmok, de próbálunk neki segíteni, hátha történhet valami súlyos. Egyébként most dolgozik egy Gelka-remixen, ami valamikor tavasz környékén várható, komoly zörgés lesz, az biztos.
- Mi a véleményetek az internetről és az "illegális" töltögetésről? Áldás, vagy az ördög műve? :)
Döme: - Talán valahol félúton lehet a megoldás, mert ma már net nélkül elképzelhetetlen az érvényesülés. Mi is a hálónak köszönhetjük az eddigi sikereinket, ha belegondolok, hogy leveleket, meg faxokat kellett volna küldeni, aztán heteket várni a visszajelzésekre… Szóval igen, egy áldás.
Csaba: Az ingyen letöltés más tészta. Az emberek abban a hitben töltenek le, hogy egy zenésznek úgyis sok pénze van, nem nagyon vágja hanyatt egy kis jövedelem-kiesés, pedig itt nem Britney-ről van szó, nem ő a szenvedő alanya az egésznek, hanem a kisebb zenészek, mert elesnek az egyetlen forrástól. Egyébként abszolút megértem, mert baromira drága egy lemez, plusz sokszor nem is lehet könnyen hozzájutni bizonyos albumokhoz… Meg én is másoltam ezerrel a kazettákat anno, ami hasonló sztori volt, mint ez, és mégsem dőlt össze a zeneipar.
Döme: - De a „koncert visszahozza a pénzt" teóriát elvetném, mert hiába töltenek le egy ismeretlen együttestől számokat, mondjuk Brazíliában pár ezren, a kijutás rezsije olyan magas, hogy esélytelen egy fellépés összehozása.
Csaba: - Persze, plusz manapság mindenki a koncertezésre gyúr, emiatt nem is fejlődik olyan szinten a zene, mert a kísérletezés mindig a fülnek szól először. Az lenne a legjobb, ha megennénk a káposztát és a kecskét is. Ingyen töltsenek le az emberek, legyen meg végre a lehetőség a jó minőségre, ne csak gagyi mp3-ra, és a reklámokból pedig a szolgáltató fizesse ki a művészeket. Így nem hajszolják agyon magukat, nem kell vállalni évi 200 bulit, és van idő normális számokat írni, tartani a színvonalat.
Döme: - A lemez meg simán lehet relikvia, aki személyes kapcsolatba akar kerülni a zenével, meg akarja tapintani, az megveheti ugyanúgy boltban, vagy közvetlen a zenekartól, kiadótól a cd-t, dvd-t, akármit… És így van értelme szép kiadványokat összerakni, szerintem a borító ugyanúgy a művészet része. De összességében nem hinném, hogy baj lesz, sőt talán jó ez, mert végre beindul a természetes szelekció, így azok fogják átvészelni, akik az életüket is odaadnák a zenéért.
képek: Richard Moran és Chris Jankai
kommentek