Rádió

</COMMENT> No J2SE plugin support.

Címkék

2 bit pie (1) 30y (1) 90s (4) acid (2) afro (1) ajánló (27) akkezdet (1) album (10) állami (1) aludnifogtál (1) amy winehouse (1) anima (3) anima sound system (2) anorganik (1) balaton sound (5) balkan fanatik (1) bárány attila (1) beat dis (1) berger dalma (2) best of 2008 (1) beszámoló (2) big weekend (1) billboard (1) bobafett (1) bobakrome (1) bokros (1) budabeats (3) cadik (1) carbonfools (1) casio samples (1) chameleon records (2) chemical brotheres (1) che guevara (1) cikk (1) cinematour (1) colorstar (1) crystal method (2) damian marley (2) dance (1) deutsch gábor (2) dj bootsie (1) dj cadik (1) dj krust (1) dj szövetség (1) donwtempo (1) drog (1) drumandbass (2) dr dre (1) dub (6) dubstep (1) dub pistols (1) electronic (5) electronikus (1) elektronic (1) elektronikus (62) eleltronikus (1) emi (1) eminem (1) esclin syndo (4) etno (1) fájlcsere (1) fatboy slim (1) fesztivál (9) film (1) fluke (2) fluor filigran (1) folk (2) folkfree (2) forradalom (3) fourty main (1) franz ferdinand (1) funk (1) fu rakk (1) gelka (1) goldie (1) goulasch exotica (3) hangszer (1) hellókarácsony (1) hiphop (19) house (1) iam (1) indie (1) industrial (1) ingyenkoncert (1) ingyenzene (17) interjú (6) internet (1) invaders must die (8) jazz (3) jazzékiel (1) jogdíj (1) judie jay (1) jungle (1) kerekes band (1) kft (1) knaan (1) koncert (14) koncertajánló (1) könyv (1) krachtek elektronik (1) kritika (8) kult (5) kultúra (1) k naan (2) laika revans (1) latin (1) leállás (1) lee scratch perry (1) leftfield (1) lemez (7) lemezajánló (1) lemezjánló (1) letöltés (10) live (6) madonna (1) magashegyi underground (1) magyaros (1) manu chao (1) marcell (1) marcus may (1) massive attack (2) matisyahu (1) mc zeek (1) meat beat manifesto (1) meglepetés (1) membran (1) metalheadz (1) metallica (1) milli chab (1) mitsoura (1) moby (1) mr2 petőfi (1) ms dynamite (1) napi zene (2) népzene (2) netlab (1) netlabel (1) new order (1) nyers (1) omen (2) orbital (4) örömhír (1) ősmagyar (1) p2p (1) pankkk (1) pannonia fesztivál (2) pen (1) pen2009 (1) péterfy bori (1) planet55 (1) pluto project (1) pop (4) portishead (5) pozitív (1) prodigy (17) radiohead (2) realistic crew (4) reggae (4) remix (3) rock (10) roland (1) roma (1) röyksopp (1) run (1) saul williams (1) savages (1) sena (1) singas project (1) soundpill (2) steve (1) suhancos (3) sziget (2) sziget2009 (1) szórakozás (1) take me to the hospital (1) tape underground (3) tb303 (1) techno (2) the (1) the avalanches (1) third (1) transglobal underground (1) trentemoller (1) tricky (2) trinitys breakfast (1) triphop (17) troubadour (1) turné (3) turul (1) u2 (2) underworld (1) válogatás (1) varga zsuzsa (1) vélemény (1) videó (8) világzene (4) wacuumairs (2) windows (1) with (1) wolves (1) zagar (2) zenajánló (1) zene (95) zene.hu (1) zeneajánló (39) zeneipar (5) zeneletöltés (3) zenemajom (1) Címkefelhő

nagyM blog

dub, hiphop, dnb, breakbeat, triphop, jazz, chill, világzene, reggae és lehetőleg minél több ingyenzene

Take me

prod_take_me.jpg

Sziget'08 képek

kommentek

zene

zenehulogo.jpg

2009.05.02. 20:45 nagyM

PEN-en jártam

Címkék: zene koncert fesztivál zagar 30y suhancos anima transglobal underground goulasch exotica pen2009

A Pécsi Egyetemi Napokat már a '90-es évek elején megrendezték, ám volt egy időszak (2002-2004-ig), amikor komoly érdektelenség kísérte a rendezvényt.

A szervezők azonban nem hagyták annyiban és 2006-ban újdonsült erővel nekiálltak egy, az átlagos egyetemi napoknál erősebb felhozatallal és kísérőprogramokkal megtámogatott 4 napos fesztivál életre keltésének.

2006-ban tehát új erőre kapott a PEN: a magyar könnyűzenei élet jeles képviselői (értsd: azok a csapatok, akik egyébként a nagyobb fesztiválokon is fellépnek) mellett már külföldi fellépőt is elhívtak Pécsre a rendezők. 2006-ban a Fishbone tette tiszteletét a Zsolnay-gyárban (meglepetésemre egy igazi eszeveszett bulit produkálva).

Idén még többet ígértek: új, nagyobb helyszín, három színpad és több külföldi fellépő, köztük az amerikai Firewater, a francia Ez3kiel, az osztrák Bauchklang és a brit Transglobal Underground.

Az első napon...

Nem lehetett mit tenni, a hosszú téli napok depressziójából kilépve már alig vártam, hogy újból emberek közé menjek, szarul szóló koncerteken tegyem próbára a hallószervemet, túlárazott (bár minőségi) pálinkát igyak műanyag pohárból, sűrű elnézések közepette vágjak át a tömegen, koncertek után pedig a műsorfüzetet bújva állítsak fel könnyen felrúgható terveket az est hátralevő részére. A toitoi-król meg nem is beszélve.... Egyszóval már nagyon hiányzott a fesztiválhangulat, amit a négynapos pécsi tartozkodásom alatt újból megtapasztalhattam.

Intéztem szállást (mekkora királyság, ha az embernek több haverja is van Pécsen, innen is köszönöm MR Tee-nek a kecót), megfelelően nagy címletű pénzeket a farmer különböző rejtett zsebeibe gyömöszöltem (jól jöhet még a dugipénz), fotóscucc vállon, passz a nyakba, vodka-kóla a gyomorba (jegyzet: kissé savat csinál, mellőzük a fogyasztásást, kólát rummal iszunk, vodkát pedig vagy magában, vagy lime-mal, sok jéggel) most már minden rendben. Mehetünk!

Az első nap estéjén a helyszínt próbáltam felderíteni, de kifogott rajtam a Bőrgyár, egyszerűen nem találtam meg a harmadik színpadot, van ez így, de ha figyelembe vesszük, hogy tehetségkutató, valami Zat nevű csapat, a Romano Drom és a Napra lépett fel a számomra felderíthetetlen Folk'n'roll színpadon, nem fáj nagyon a szívem (persze a második napon azért meglett a helyszín).

Takáts Eszter és a (férfiakból álló) GumiZsuzsira persze nem értem oda, pedig tavaly az egyik nagy PENes meglepetést ők okozták. A Ludditákat mostanában kezdem felfedezni magamnak, a Bauchklang előtt még beugrottam megnézni a két csaszjit, akik éppen ordítva adták elő, hogy "nofengsui, nofengsui" nem túl sok ember előtt. 10 percnél többet nem is álldogáltam ott, mert kezdődött a Bauchklang, amit nem illik kihagyni.

Ha lenne olyan aki nem ismeri a Bauchklangot: ők azok, akik mindenféle hangszer nélkül nyomják a zenét, csupán az ember természetes hangképző szerveit véve igénybe. Magyarul: a szájukkal zenélnek.

Két éve a Balaton Soundon találkoztam az osztrák szájcsapattal és az akkori fellépésükre én is úgy reagáltam, mint minden ember, aki még nem hallotta őket: leesett állal, bizonytalanul szemlélve a történéseket és azt gondolva: hogy a kurva anyjába tudja a kopasz, pocakos, szakállas faszi ezt a basszust a szájával generálni. A többiekről nem is beszélve. A dobalapokért felelős srác esküszöm olyan pergőt erőltetett, hogy nincs az a Roland dobgép, ami az áramköreiből ilyesmit tudna előpréselni. Van egy mc303-as grooveboxom, de az elbújhat szégyenében, rengeteg szoftveres rásegítés kellene ahhoz, hogy ilyen mellbebaszós pergőt hozzak ki belőle...

A Bauchklang koncert tipikusan az a fajta időtöltés, amikor a közönség nagyrésze csak bámul sörrel a kezében, cigivel a másikban (mellettem valaki a pléjbek szót is többször megemlítette, szegény bolond...), esetleg néhány ismertebb, hiphoposabb szám alatt ugrál kicsit, de másnapra nem lesz izomláza, az biztos.

A koncert vége felé (még mielőtt mindegyik "hangszer" külön-külön bemutatkozik), fel szoktak hívni valakit a közönség soraiból, "someone who knows how to beatbox", ez most sem volt másképpen, és csodák csodájára valahogy megintcsak a Dózi nevű mc-t találták meg maguknak, ugyanúgy, ahogy két éve Balaton Soundon is. Ő ugyanúgy elmondta, hogy egyébként nem tud beatboxolni, szövegelni jött fel. Feltehetően készült erre az alkalomra, mert pillanatok alatt belekezdett és lenyomott egy korrekt szöveget, amire azért a közönség is beindult. Utánna volt még egy vendég, a Folkfree csapat MC-je, Lomex.

Az osztrák szájemberek után jöttek a magyar szájamberek, a Belgák, akik szokásukhoz híven egy hatalmas házibulivá változtatták a nagyszínpadnak helyet adó sátrat. A házibuli hangulatot erősítette, hogy kb. úgy szólt a cucc, mintha a haver kazettáról grebbelt mp3 CD-jét hallgattuk volna az otthoni hifin, maxra tekerve (jegyzet: be kell szerezzek egy füldugót). Az eddigre már kissé ittas egyetemistákat azonban ez szemlátomást nem nagyon zavarta, teli torokból üvöltötték, hogy "kombiné, kombiné, csipkés kombiné", meg minden más Belga szöveget, ami az eszükbe jutott, mert hogy érteni nem nagyon értették, az biztos.

Azt azért nem tudom megérteni, hogy 1 keverőt és 3 mikrofont hogy a picsába lehet ennyire nem beállítani. Mi lett volna, ha még hangszerek is vannak a színpadon?!

Tituszék után a hazai fesztiválok elengedhetetlen kelléke, az Irie Maffia lépett a színpadra. Talán nincs is fesztiválra járó ember, aki legalább életében egyszer ne látta volna a Busa Pisti-Sena-MC Columbo által vezényelt reggae-funk-hiphop különítményt. Az elmúlt 1-2 évben mindenhol ott vannak, nagyjából meg is töltötték a sátrat. Nem volt maradandó....

A második napon...

A második nap fő fellépőjének a francia Ez3kiel-t szánták a szervezők. Bár alapvetően érdeklődöm a francia zenekarok iránt, bevallom erről a csapatról annyit tudtam, hogy 3-assal írják a nevüket.... A PEN előtt persze lehúztam kölcsön kaptam az utóbbi két lemezüket, de azokat hallgatva nem vontam le olyan következtetést, hogy a mentális egészségem kárára vállhat, ha végignézem a koncertet.

Alap, hogy úgy kezdték a koncertet, hogy kb. a harmadik számnál kezdett megerősödni a gondolat, hogy most éppen nem a beállás zajlik, hanem maga a koncert.

Az Ez3kiel fellépése egy szigorúan felépített show minden elemét magával hordozta: a jól kitalált világítás (kék és piros fények erőltetése, de úgy, hogy még véletlenül se lehessen látni a zenészek arcát) miatt csak a srácok sziluettjeit lehetett csak kivenni (ez egyébként minden fotós álma....), nagyon fasza vetítés (3d-s képek forogtak, mozogtak, feltehetően nem előre programozva) és ehhez persze mindig jár egy menedzser, aki járja a közönség sorait, hogy "no vaku, bazzeg, mert kivágjak, mint macskát szarni"....

A zene pedig hol altatós volt, hol magával ragadó, hol pedig a gyomor tartalmát erőteljesen a test elhagyására kényszerítő, durva zúzás, persze ehhez nagy segítség a stroboszkóp, szigorúan az arcba. Nem mernék erőteljes párhuzamot vonni a mellettem rókázó csaj és az éppen hallható zene között, de a pia-spangli kombó nem az, ami segíti ennek a zenének a befogadását.

Mindig legyintettem, amikor egy videójáték leírásában elolvastam a figyelmeztetést, hogy figyelem, epilepsziás rohamra is számíthat az a hülye, aki ezzel játszik. Hát, most átéreztem ennek a jelentőségét, a Break or Die-nál már a rosszullét kerülgetett. Mindenesetre egyszer azért látni kellett az Ez3kielt, de legközelebb csak azoknak az ismerőseimnek ajánlom ezt a koncertet, akiknek rosszat akarok.

Hatásos volt és felkavaró...

Ezek után Zságer Balázsék Wings of Love-ja egy bravós top hitnek tűnik (egyébként sem áll messze tőle). Szóval átmentem Zagarra, de rendkívül untam, így inkább bóklászás lett a dologból. A Bőrgyár területét nem nehéz bejárni, szóval nem jutottam messzire: Kiscsillag koncert a Szalon színpadon. Ilyet is láttunk már, pár képet azonban megér, szerencsémre épp a kedvenc számomat tolták: Állnak a férfiak, nézik a csajokat. Örökérvényű igazság ez.

Annyira azonban még visszakanyarodnék a Zagarra, hogy elmélkedjünk kicsit arról, hogy egy ilyen kicsi országban vajon hány koncertet kell leadni ugyanabból az anyagból (értsd: a legutolsó album), hogy az emberek kurvára megunják? Úgy érzem sokat....

Zagarék lényegében két albumnyi anyagból válogathatnak, ami azért nem sok. Tavaly fel tudták még azzal dobni a fellépéseiket, hogy hurcolták magukkal az ún. Underground Dívákat, idén meg már válság van, sokkal kifizetődőbb a Live-ba bedobni még 2-3 sávot, mint 10 felé osztani a gázsit.... Bár ahogy szólt az egész, jobb is, hogy nem kellett bajlódnia a hangmérnököknek még néhágy mikrofon beállításával.

Az unalmas koncert kikerülésére jó példa, hogy Zságer Balázs barátja, zenésztársa, Fogarasi László alias Yonderboi, aki fogja magát, elkészít egy lemeznyi anyagot, azzal egy nyár alatt végigturnézza a hazai fesztiválokat (esetleg ősszel és tavasszal nyom még néhány klubkoncertet) és csumi, viszlát, találkozunk a következő lemez elkészülte után! Lehet így is, igaz kevésbé kifizetődő, de talán hosszú távon jobban megéri.

A harmadik napon....

Bőven abban a tudatban voltam, hogy lekéstem a Suhancos fellépését (persze a világ nem omlott volna össze bennem), a koncertnek helyet adó sátor előtt azonban még gyülekeztek az emberek, vagyis majd' háromnegyedórás késésről beszélhetünk. Mindegy, jól jött, addig beugrottam a legközelebbi helyre, ahol zene szólt. Éppen a Tükezoo nevű formáció lépett fel, amit a neve alapján tutira soha nem néztem volna meg, de mivel valami reggae-szerű dolgot játszottak, a jövőben majd esküszöm megnézem őket, de most, most együnk amerikai hotdogot pirított hagymával, ami a jó kis mekdonaldszos recept szerint kb. úgy készülhet, hogy fogj egy nagy zacsakó pirított hagymaport, önts hozzá vizet, tedd a mikróba és voilá, kész a pirított hagyma. Az íze persze jó, ettől még félelmetesebb az egész.

Nagy nehezen azért beengedték a népet Suhancosra, akik már ennyi idő alatt kb. 5-ször beállhattak. Egy kis mentegetőzés meg kavarodás után (na most feljöjjön-e Fanka a színpadra az intrónál, vagy ne) belekezdtek a népi hiphop-ba. Az első Suhancos lemez még tetszett (újdonság varázsa), a másodiknál azonban már elvesztettek, úgyhogy nem túl nagy érdeklődéssel álldogáltam a sátorban. A kevés idejük ellenére, simán eldumáltak egy csomó időt és amikor a Suhancosra keresztelt pálinka is előkerült és felmerült a színpadon történő elfogyasztásásnak az ötlete, már simán egy órát csúszott a program.

Sebaj, a pálinka gyorsan körebjárt a zenészek között, majd bedobták a közösbe: beadták a közönség soraiba, azzal a feltétellel, hogy mindenki ésszel igya és adja tovább. Mondani sem kell, a vérszemet kapott közönség úgy csapott le az üvegre, mint tyúk a takonyra. Ekkor léptem inkább és átnéztem Goulasch Exoticára, amit már egy ideje szeretnék elkapni élőben.

Anno behúztam kicsit az albumukat, mert lemezről hallgatva elég elkésettnek tűnt a dolog, de így élőben más. Ilyenkor persze engedékenyebbek is vagyunk, főleg ha táncolható a zene. Az volt, sőt még élveztem is. Ez a Maszkura nevű arc pedig rendkívül szimpatikus....

Megbocsájtanék én minden régi, a '90-es évek végét idéző zenei megoldást Jutasi mesternek, de legalább szóltak volna azok az alapok úgy, ahogy azoknak kell. De nem szóltak, maximum csak pattogtak, kattogtak, elvesztek a mélyek és ezzel a zene ereje is. Nagy kár, de összességében nem volt rossz. Olyan magyaros...

Közben már a 30Y is színpadra állt, amire odaértem, már megmozdulni sem lehetett a sátorban. Éljen, nagy élmény lesz elküzdeni magam a fotósárokig! A szájukat húzó hülyepicsa egyetemista csajoknak most innen üzenem, hogy nem szórakozásból vágok át köztük és Beck Zolira nedvesedő barátnőjük között magam elé tartva a fotómasinám (melynek értéke kb. megegyezik a hat féléves tandíjával), oldalt a táskámmal, amit egyébként sem tömegben való haladáshoz terveztek, hanem azért mert oda kellene érnem, bazdmeg! Aki nem tudja elviselni, hogy meglökik, vagy egy pillanatra el kell engedni a barátjának a kezét, az maradjon otthon, ne járjon olyan helyekre, ahol tömeg van, mert ott kurvára meglökik és még a lábára is rálépnek. Ez van.

Nem igazán tud lekötni a 30Y, mégha néhol egy-egy pillanatra elő is villan Beck Zoliból Tom York. A pécsieknek viszont ők a legnagyobb királyság, ezt tiszteletben tartva nem is mondok semmit a koncertről. Inkább megtámadtam a pálinkás standot, ahol már a menü fele megvolt, mikor ráakadtam a mézes-meggyre, amit utána már nem tudtam letenni. Mindenkinek ajánlom, nem túl erős, ezért egészen durván lehet veretni...

A mézesmeggy partinak a Transglobal Underground koncert vetett véget. Tavaly a Szigeten (meg már évekkel ezelőtt, szintén a Szigeten) végignéztük a TU-t és akkor sem dobtam hátast tőlük, de ezen a kicsi színpadon esküszöm jók voltak. Míg a tavalyi fellépésük inkább az a "ülünk a fűben a haverokkal és közben be is tekerjük, valaki meg elmegy sörért" koncepció volt a jellemző, addig itt komolyan húzták a talpalávalót. Ha a színpad mérete és a csapat teljesítménye között fordított az arány, képzelhetjük milyen bulit nyomnának egy pinceszeren, vagy házibulin. Bár annál valószínűleg drágábbak....

A Transglobal Underground körül feltűnő magyar MC RiseFm (ex-Balkan Fanatik) is felment a színpadra először csak a nagyokat Moonshoot-olni, majd a végén még besegített két számnál. Köszönjük!

Anno a '90-es évek közepén-végén nagy Anima fan voltam. Szerettem a koncertjeikre járni, mert Priegerék voltak annyira hogy is mondjam, talán kreatívak, hogy időnként áthangszerelték a számokat, így általában nem volt unalmas a 10. Anima koncert sem.

Közhely, de Juci távozása után eléggé megrogyott az Anima. Jöttek mindenféle angol közreműködők, akik még egy "köszönömöt", vagy egy "gyerünk"-öt sem voltak hajlandóak magyarul megtanulni, arról nem is beszélve, hogy magyar nyelvű énekesnő híján az alapnak számító '68-at sem lehetett ugye előadni. Szóval könnyes búcsút vettem egyik kedvenc csapatomtól és elkezdtem nem járni Anima koncertekre.

Ennyi év után azonban újból kíváncsi lettem, hogy vajon még mi tartja egyben az Animát, meg mintha már megint új felállással kísérleteznének, ha már ott voltam, megvártam a fellépésüket. Prieger egy szemtelenül fiatal lánnyal flangált, aki ugye a lánya és a Tekerd című számban is ő énekelt anno. Na, ő most az Anima énekese, az új Juci.

És ez egyáltalán nem vált a csapat hátrányára: Fanni lányos zavara ellenére elég jól szerepelt, igaz, egyenlőre még csak arra koncentrált, hogy elénekelje, amit el kell. A csapat többi tagja is figyelt rá, még koncert közben is ellátták tanáccsal, segítettek neki.

Még a beletanulós fázisban van, de megelőlegezem, nagyon jó húzás volt ez az Anima-főnöktől. A legnagyobb respekt pedig azért jár, mert annyi év után újból eljátszották a '68-at (mégha borzasztóan is szólt...). De jól is esett a lelkemnek!

Abszolút pozitívan csalódtam, asszem újból elkezdek Animára járni.

A negyedik napon....

Az utolsó napra már nem sok mindent tartogatott a PEN: a Yellow Spot nekem sok, a Quimby-t sem szeretem annyira, hogy évente 8-10 koncertjüket végignézzem, a Beatlest meg sosem szerettem, szóval a Moog is kilőve.

Zubolyra általában érdemes elmenni, most is az volt. Busáék bemutattak néhány új számot, az egyikre még táncolni is lehetett, a többin pedig mosolyogni....

Igazából a Firewaterre voltam kíváncsi, és az be is jött. Alapvetően kevésbé szeretem az amerikai bandákat (a Kornon kívül egyet sem tudnék mondani, ami hiányozna, ha hirtelen megszűnne az USA, rapperestől, rockerestől belesüllyednének az óceánba - pont mint Atlantisz). Meglennék nélkülük, a brit szigeteket azonban nagyon sajnálnám..... de ez most tökmindegy!

A Firewater pont azt a fajta rockzenét játsza, amit még el tudok viselni: kicsit lakodalmas, középtempós, dallamos cucc. De nem is ezért ragadtak meg, hanem mert valami iszonyú jófej bandának néznek ki. Visszafogott, profi csapat, olyan kicsi arccal, hogy el se hinnénk. Az énekesük volt olyan galád és még magyar szavakat is megtanult (volt amit a közönségtől, volt amit a gitárostól), többször elhangzott, hogy szija és szijasztok, meg köszönöm very much.... Ami szerintem jópofa.

Kifele menet még beugrottam Yazz Stereotype-ra néhány kép erejéig....

Nem rossz buli ez a PEN, a helyszínnel nem volt gond, a naponta nézőcsúcsot döntögető rendezvényen nem volt nagyobb tömeg, mint szombat este a Volton vagy a Szigeten.

Néhány csapat azonban hiányzott nekem. Biztosra vettem, hogy lesz Esclin Syndo, a Folkfree-nek is örültem volna, de jöhetett voln még az Operentzia, a Fókatelep, és néhány hiphop előadó is. Majd jövőre....

Aki pedig végigolvasta, annak most itt egy galéria a négy napról. "Márcsak respektől is" - hogy Jay Lument, a fő jogdíjbefizetőt idézzem....

PEN 2009 képekben 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nagym.blog.hu/api/trackback/id/tr751095598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.