A színpadról vörösen izzó, gonosz robotszemek merednek a hatalmas, örjöngő tömegre; egy televarrt kezű, raszta hajú feka fehérre festett arccal üvölt valamit világról és tűzről; a sárga, "Follow Your Leader" feliratú pólóban feszítő szőke srác - szokásához híven - hangszerei mögött dinamikusan bólogat, szintiket püföl és potmétereket tekerget. A csapat láthatóan legőrültebb tagja maximumra nyitott pupullával, tetőző doipaminszintel, Sex Pistols-nak öltözve rohangál fel és alá, hergeli a közönséget, grimaszol, és időnként beleordít valamit a mikrofonba.

Minden idők egyik legjobb koncertbandájáról, a Prodigy-ről van szó, akik 2008-ban, a tokiói Supersonic Fesztiválon a Worlds on Fire-t - a következő lemez valoszínűsíthetően első slágerét - játszották.

Nem nagy dolog ez egy átlag zenehallgatóknak, inkább csak az olyan hc prodigy-fanoknak, mint én.

Már idén tavasszal voltak arra utaló nyomok, hogy lassan befejeződnek a munkálatok: a klubkoncertek, a nyári fesztiválokon bemutatott néhány új szám (Worlds on Fire, Warriors Dance, Mescalin... stb) és a tagok nyilatkozata mind-mind a következő Prodigy album eljövetelét jósolták. Az anyag címe Invaders Must Die!, a megjelenés pedig március 2. A már meglévő házi kiadójuk, a Red Flag alá tartozó Take me to Hospital címke alatt fog kijönni. A korongra 11 dal kerül fel, és Liam szerint olyan kibaszott jók, hogy a fejünket verjük majd a falba. A napokban vették fel az utolós számot, ebben Keith vokálozik és a Run címet kapta.

A betolakodóknak meg kell halni, ugye?

A márciusi megjelenést követően pedig természetesen egyből meg is koncerteztetik az anyagot, ezúttal pihentetve egy kicsit az inspiráló klubkoncerteket és a legnagyobb színpadokra koncentrálnak, ami - valljuk meg - nem esik majd nehezükre a már lassan két évtizedes színpadi rutinjukat figyelembe véve.

Mernék rá fogadni, hogy előtte még lesz kislemez is (és persze klip), valószínűleg a Worlds on Fire-ből. Ami az új hangzást illeti - már amennyire ezt meg lehet ítélni a rossz minőségű youtube-os felvételekről - úgy néz ki, hogy Liam - a hosszú alkotói válságából menekülve, ami rányomta a bélyegét a rendkívül hosszú ideig készülő Always Outnumbered...-re - visszanyúlt a '90-es évek rave hangzásához, a punkos, gitározós hatások már csak a kinézetükön hagytak nyomot. Az ütős, semmivel össze nem téveszthető, tipikus prodigy ütemek megmaradtak, a show pedig bizonyára pontosan olyan erős és magával ragadó lesz, mint általában szokott.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy nemrég megnyerték a UK Festival Awards-on a legjobb koncertzenekarnak járó díjat (igaz olyan "ellenfelek" közül kerültek ki győztesként, mint a Chemical Brothers, a Pendulum, a Hot Chip és a Groove Armada). Ebben a kategóriában kaptak már vagy ezer hasonló elismerést, ami egyáltalán nem rossz, ahhoz képest, hogy pontosan azt csinálják évek óta, amit már megszokhattunk tőlük: Maxim a mikrofonba ordibál, Keith a közönségnek bohóckodik, Liam pedig úgy püföli a szintiket és laptopokat, mintha 10%-nál jobban függne tőle, hogy mikor mi szól éppen.

Mindezek ellenére még mindig ütős alakulat a Prodigy és ha sikerül egy igazán ütős albummal kijönni a tavasz elején, akkor még biztosan jó sokáig üvölthetjük egy rakás ember között, hogy "I got the posion, I got the remedy", vagy hogy "Worlds on fire!" És egyébként is ez a lényeg!