Dudás Marcell azok közé az elektronikus zenét készítő producerek közé tartozik, akinek sikerült komoly sikereket elérni nemzetközi szinten is. A harmadik nagylemeze a híres Good Looking kiadónál jelent meg. Az album megjelenése óta nem nagyon hallatott magáról, bár Marcel mellett fel-fel tűnik Carmel nevű alteregója is, főleg ha éppen jazzesebb dolgokról van szó.
- Mi történt veled az elmúlt időszakban? Fellépések, megjelenések? Ha jól tudom a Gamblers Delight-óta "csak" Cedar-ral közösen jelent meg egy bakelit.
- Ez jó kérdés, mert benne van a válasz is: voltak fellépéseim, és voltak megjelenések, amit nehezített egy kicsit, hogy a Marcel név és a dalok elővásárlási joga a Goodlooking-nál volt. Azért Carmel néven „dolgoztam” eleget: válogatások, remixek továbbra is akadt egy pár.
- Készül-e esetleg már az új album?
- Zajlik a munka, kész zenék is vannak már. Tulajdonképpen mindig készül egy, vagy több új album, és ha lendület van, meg akarat, akkor azt egy kiadó ki is adja. Folyamatosan dolgozom, ez a munkám, nem a szerződés köt. Bár ad egy megnyugtató biztonságot egy aláírt papiros, de a szerencse ebben most megint mellém szegődni látszik…
- A Gamblers Delight a kaszinók világát idézi meg. A következő album is valamilyen koncepció alapján áll majd össze?
- Érdekes, mert abban eddig nem voltam biztos, hogy lesz koncepció. Ám tulajdonképpen mindegyik albumom hordozott eddig egy fő vonalat, ha visszagondolok, és egyre inkább körvonalazódik, hogy most sem lesz ez másképpen. Azonban, mivel az új kiadványt eredetileg búcsúlemeznek szántam, lehet, hogy most egy kicsit más logikája lesz. Az biztos, hogy kell majd egy adag humorérzék hozzá.
- Az, hogy az adott időben milyen zenét hallgatsz, az befolyásol az alkotásnál? Pl: amikor az ember mondjuk sok jazz-t hallgat, akkor óhatatlanul is jazz-es muzsikát kezd el írni. Nálad is így van ez?
- Ezt ilyen konkrétan nem tudom megfogni. Elég sok mindent hallgatok, de ami fontos nekem, az az, hogy a zenében élet legyen, ne pedig kínlódás. Abban hiszek, hogy sok stílust tudjon ez ember befogadni, mert mindegyikből lehet meríteni. A mostani zenéimen az egyszerűsödést látom, és ennek nagyon örülök. Oda eljutni, hogy az ember a kevésből tud várat építeni, na az a nagy érzés! Ehhez azonban mindent tudni kell a zenéről, és a zeneszerzésről. Addig szeretnék dolgozni, amíg ez nem sikerül.
- Miket hallgatsz mostanában? Milyen zene jön most be?
- Ahogy mondtam, széles a kör. De természetesen vannak állandó „panelek”. Ezek elsősorban a hip-hop, jazz, soul és a funk.
- Milyen volt a fogadtatása az előző lemeznek (Gamblers Delight)? Tudsz olyan adatot, hogy kb. mennyit fogyott el?
- Sajnos erre a kérdésre nem tudok válaszolni, pedig nagyon, de nagyon szeretnék. Tudniillik, amikor kiderült a GoodLooking számára, hogy el szeretnék jönni tőlük, bezárták a csatornákat előttem. Nem akartak leléptetni, de nem is adtak ki semmilyen információt. Másfél éves alku eredménye, hogy egy fix összeggel és hangfelvételi jogok lemondásával eljöhettem. Ebben benne van az is, hogy nem kapok elszámolást, fizettek egy bizonyos összeget, a többit meg ne akarjam tudni…
Mivel nem akartam teljesen rossz érzéssel távozni tőlük, inkább nem húztam tovább a dolgot. Ami még érdekesebbé teszi ezt, hogy időközben átalakult a kiadó szerkezete is: már nincsenek szerződtetett művészeik, mindenkitől darabra veszik a zenéket, és Bukem állítása szerint én voltam az utolsó ember, akinek szerződése volt náluk.
Nos ezek alapján - és ha hozzátesszük azt is -, hogy szinte az összes kontinensen terjesztették, elvileg lehet gondolni egy-két dologra a lemezeladással kapcsolatban, de én meg inkább nem gondolok semmire. Ha sok ment el belőle, remek, hiszen kiváló zenét hallgathatnak ez emberek!
- Mostanában nem láttam sehol Marcel live-ot (legalábbis itthon). Jársz fellépni?
- Bevallom más sem látott Marcel live-ot. :) A tavalyi, kivételesen jól sikerült Szigetes buli után gondolkoztam el először azon, hogy jó lenne egy kicsit pihenni, egy új live-ot is felépíteni, és újra csak a produceri munkára fókuszálni. De nem lenne kerek a történet, ha nem tenném hozzá: nincs ma könnyű helyzetben az ember, ha „csak” zenél minden különösebb cécó nélkül. Önmagában nem biztos, hogy elég a minőségi munka, ahhoz, hogy az emberek elé vigyenek téged. Ráadásul én úgy látom, eléggé kezd kialakulni egy magyar elektronikus zenei „arisztokrácia”, amit éppen a szervezők generálnak azzal, hogy állandóan azt a 6-8 nevet hívják és forgatják körbe. Pedig a magyar paletta ennél százszor szélesebb és színesebb, elképesztően tehetséges emberekkel.
Nekem „halmozottan hátrányos” a helyzetem: elvileg egyszemélyes produkció vagyok, de nem lemezlovas, hiszen élőben játszom, tehát valahol félúton a DJ és a zenekar között. Ez pedig így nem valami látványos állítólag. Sokan tanácsolták már, hogy ha én is azt szeretném, hogy bekerüljek a „körbe”, akkor csak húzzak elő néhány PR szenzáció szagú sztorit az életemből pl.: a betegségemről, vagy hogy mikor, milyen külföldi sztárral dolgoztam együtt. Én ebben azonban nem hiszek. Az a kör pedig valójában nincs is, ugye ezt tudjuk jól.
Most jól telt ez a kis pihenő, lassan kezdenek is beszivárogni a felkérések. Ha minden jól megy, akkor nekem elég az 1-2 havi fellépés. Hiszen arra sincs szükség, hogy rám unjanak az emberek, igaz?
- A zenélés mellett mással is foglalkozol?
- A muzsikáláson kivül szeretek jókat enni-inni, és meglepő módon zenét hallgatni. De félre téve a viccet, én szerencsére már abban a helyzetben vagyok, hogy megélek a munkámból: a zenélésből. Ide azonban el kellett jutni, ami szintén rengeteg munkával és még több ideggel járt… De most már jó. Szeretném, ha így is maradna.
- Bizonyára a Te zenéidet is letöltik a különféle fájlcserélő hálózatokon. Hogy éled ezt meg? Szerinted megkárosítanak ilyenkor vagy nem foglalkozol vele: legalább többen ismerik meg a zenéd?
- Mivel én is csak a zenéből élek, érthetően nem örülök az ingyenes fájlletöltésnek. És nem csak az anyagi vonzata érdekel, mert azt még meg is értem, én sem engedhetem meg mindig magamnak, hogy megvegyem azt a lemezt, amit szeretnék. De a letöltött zenék minősége sem olyan, mint az eredeti, úgy pedig néha meghallgatni sem érdemes. Nem biztos, hogy jobb, ha sokan hallgatják, ha nem azt hallják, amit kellene.
Most azonban már reménykedek, hogy hamarosan változni fog a tendencia, én úgy látom, hogy talán a versenyhelyzet miatt egyre olcsóbban lehet CD-t vásárolni, és a megfogható zene még mindig sokkal étvágygerjesztőbb, mint a virtuális.
(zene.hu, 2007.05.15.)
kommentek