Manu Chao-ból is lehetne egy olyan vörös pólóra nyomtatott fekete-fehér sziluett, mint Che Guevarából. És ha lehetne, akkor előbb utóbb lesz is. Könyve már van!
Az azonos alapokon nyugvó ideológia megvan, mégha csak amolyan “európai értlemben vett” balos szimpátiáról van is csak szó. Az ismertség szintén adott, jólehet Manuel nem a dzsungelben szerezte a hírnevét (max. a francia külváros emberpróbáló dzsungelében), az ezredforduló igazi harcosai nagyobb valószínűséggel harcolnak a színpadokon a forradalom ügyéért....
José-Manuel Thomas Arthur Chao spanyol szülők gyerekeként Franciaországban látta meg a világot. Már fiatal korától kezdve zenélt, több
együttesben is játszott. 26 évesen megalakította - testvérével és unokatestvérével - a saját zenekarát. A Mano Negra közel 8 éves pályafutása alatt igazi nemzetközi ismertségre tett szert, a csapat 1995-ös felbomlása után Manu Chao szólókarrierbe kezdett.
Manu Chao zenéjére szinte minden hatott a reggae-től kezde a skán át egészen az afrikai és latin amerikai zenékig, a dalok mondanivalóját pedig sokszor a a baloldali üzenetek határozzák meg. Az énekes aktívan kimutatja elkeseredettségét a mostani rendszer mellett (ha kell tüntetni is elmegy ellene, bármikor) és kiáll a az elnyomottak és kisemmizettek ellen. Szóval - a gerillaharcot meg a rozzant Kalasnyikovot leszámítva - full Che a manusz.
Már régen ráléptünk a vörös alapon fekete-fehér manu chao-s forradalmi pólók felé vezető útra: a karácsonyi időszakra megjelent egy könyv Zene és szabadság címmel. Az énekes életútja, amit egy elismert milánói zenei újságíró, név szerint Alessandro Robecchi írt és amely - a kiadó szavait idézve: „egy igazán szépirodalmi igénnyel megírt biográfia, mely a 90-es évek kulturális, szociológiai és politikai változásait is közérthető alapossággal mutatja be.”
Ki ne akarna ilyen könyvet adni zene- és szabadságkedvelő testvérének, barátjának.
kommentek