Az Underworld nevű elektronikus formáció alapításának az ötlete már a ‘80-as évek közepén felmerült a két egyetemi barát, Karl Hyde és Rick Smith fejében. Az alapokat még a főiskolában együttzenélve fektették le, amikor is The Screen Gemz néven próbálták meg házasítani a Kraftwerket a reggae-vel; majd 1983-ban megalakult a Freur nevű szintipop együttes, amely 3 éves fennállása alatt azért kiadott néhány kislemezt és két albumot.
Duóból trió
1996-ban vették fel az Underworld nevet és a gitárosabb, funky-s electropop felé vették az irányt, készítettek néhány felvételt, aztán 1990-ben elvileg feloszlottak. A közös munka szüneteltetésének akkor vetettek véget, amikor megismerkedtek egy essex-i dj-vel, Darren Emersonnal. Darren csatlakozása a duóhoz nagy löketet adott az Underworldnek: sokkal táncolhatóbb, eredetibb elektronikus tánczenét kezdtek el készíteni.
Az első album már ezeknek széles spektrumát próbálta felölelni. Az 1993-ban megjelenő “Dubnobasswithmyheadman”-ről olyan dalok váltak ismertté, mint a Cowgirl vagy a Dark & Long.
Az igazi áttörést azonban csak a második lemezük, az 1996-ban megjelenő Second Toughest in the Infants hozta meg, azon belül is a Born Slippy, amely a Trainspotting című film főcímdalaként egy csapásra világhírűvé tette a formációt (a dalt eredetileg csak b-oldalas számnak szánták, ám végül több, mint egymilliót adtak el belőle).
Az Underworld ekkoriban lazán bánt a stílusokkal, a Second Toughest album 8 tétele szépen bemutatja a korabeli elektronikus tánczene legfőbb irányzatait: a technótól kezdve a drum & bass-en át egészen a house-ig. A kezdő, háromrészes dal a Juanita/Kieless/To Dream of Love és a kimásolt kislemezek (Pearl’s Girl, Rowla) meghatározó részei a ‘90-es évek dance kultúrájának.
Techno istenségek
A hirtelen jött népszerűséget sikerült a csapatnak még tovább fokozni a ‘99-es Beaucoup Fish albumukkal, amelyről a Jumbo, a Push Upstaire és a King of Snake mellett a Moaner (mint a Batman és Robin filmzenéje) vált igazán ismertté. Az album címe eredetileg ”Tonight Matthew, I'm Going to be Underworld” lett volna (ami egy brit sorozat híres mondata), de mivel a szigetországon kívül másol semmit sem mondott volna a mondat, ezért lett Beaucoup Fish. A cím (ami a halászok között használt jókívánság) szerencsét hozott a csapatnak, hiszen ez lett a legtöbb példányszámban eladott albumuk.
Ezt természetesen megtámogatták egy világkörüli turnéval, amiből 2000-ben megszületett az Everything Everything című live anyag, amely CD-n és DVD-n is napvilágot látott. A sikerek közepette Darren Emerson elhagyta a bandát, inkább DJ-karrierjére szeretett volna több időt és figyelmet szentelni.
Az Underworld hosszú idő után újból duó lett, ám a harmadik mozgatórugó nélkül már nem volt igazi a munka, az első, Darren Emerson nélkül felvett anyag, a 2002-es Hunderd Days Off kissé megosztotta a rajongókat, hiszen amit a ‘90-es évek elején az essex-i DJ magával hozott, azt most el is vitte. Az új anyag mérsékelt siker lett és mivel úgyis lejárt a szerződésük a kiadóval, a Hyde-Smith páros döntött: új irányba tekint.
Az útkeresés
2005-ben kezdték el megvalósítani a “Riverrun Project” elnevezésű tervüket, melynek lényege, hogy párszámos kislemezeket (Lovely Broken Thing, Pizza For Eggs, I'm a big sister, and I'm a girl, and I'm a princess, and this is my horse...) tettek elérhetővé az oldalukon. Ezek az anyagok nem kerültek a boltokba, csak mp3 formátumban tölthetőek le az Underworldlive.com-ról (ahol egyéb ritkaságokat, live-okat és kiadatlan felvételeket is megoszt a páros).
Az első kézzelfogható megjelenésük a 2006-os Breaking and Entering film zenéje, melyet az Underworld Gabriel Yareddal közösen készített.
2007-ben újból rászánták magukat, hogy stúdióalbumot vegyenek fel: októberben megjelent az Oblivion With Bells című hetedik korongjuk. Az anyagról csupán a Crocodile-t másolták ki kislemezre, ami igazából nem nagy kár, hiszen könnyen felejthető lett az újabb próbálkozás.
2008-ban újból filmzenében utazott a duó: Danny Boyle Sunshine című filmjéhez készítették el a teljes hanganyagot (John Murpy közreműködésével).
Darren Emerson távozását - zenei értelemben - nem igazán tudta kiheverni a szerzőpáros, 2002 óta sokat vesztett népszerűségéből a csapat.
kommentek