- Sosem tudni valójában, hogy mit kap az ember, amikor egy Prodigy albumot vesz kézbe. Mindig okozhat meglepetést...
Liam: - Igen, a mostani energikus, kemény, groove-os. De igen, szoktak lenni meglepetések.

 

- Ez az album abban is különbözik a többitől, hogy a számok nagy részét már kipróbáltátok élőben.
Maxim: - Igen, ez az korong egy igazi csapatmunka. Az előző lemezről nem tudtunk minden számot élőben lenyomni, erről azonban mindegyiket előadhatjuk élőben...
Keith: - Talán ha nem is mindet adjuk majd elő, mert általában azért folyamatosan változik a show menete, de alapjában véve az egész anyag az elejétől a végéig valóban úgy sikerült, mintha egy felépített szett lenne.
Liam: - Tulajdonképpen már nem voltunk biztosak abban, hogy az emberek meghallgatnak-e egy lemezt az elejétől a végéig. Az iTunes-on is inkább csak dalokat vesznek és nem teljes albumokat. Reméljük, hogy az Invaders Must Die-t azért végighallgatják, mert ezt az anyagot egyben érdemes.

 

- Hozzájárult a lemez létrejöttéhez a zeneiparban eltöltött hosszú évek tapasztalata?
Liam: - Persze, a produkció szempontjából mindenképpen jól jött, amit megtanult az ember, rájöttem hogy érjem el zeneileg, amit akarok...
Keith: - Az életben azt a legkönnyebb megtanulni, hogy mit ne tegyél. Amikor belevágtunk az új album készítésébe, valójában nem tudtuk, hogy minek állunk neki...
Maxim: -...csak annyit tudtunk, hogy nagyon szeretnénk új albumot.
Liam: - Igen, nagyon izgatottak voltunk, hogy ismét stúdióba vonulhattunk, az elején csak kísérleteztünk. Azt hiszem az első három hónap arra ment el, hogy kipróbáltunk mindenféle megoldást, különféle hangzást, szövegeket, ötleteket kreáltunk.
Maxim: - A munkamenet most más volt mint eddig: régebben először Liam megmutatta zenei ötleteit, azután találtunk ki szöveget hozzá, ez alkalommal viszont fordítva álltunk neki mindennek.
Liam: - Igen, most a szövegeknek is szerettünk volna mélységet adni...

 

- David Grohl egy nagyon jó arc. Ő vendégszerepel is a lemezen. Hogy jött ez össze?
Liam: - Daviddel már 8-10 éve ismerjük egymást, még amikor a Foo Fighters csak elkezdte a zenélést. Ő küldött egy email-t, valamikor az album munkálatainak vége felé...
Keith: -...és küldött egy 4 órás, masszív és kemény David Grohl-féle dobmintát, és hozzáfűzte hogy örül, ha inspirálóan hat ránk. Így született meg a Run with the Wolves is, amihez volt egy jó vokálmintánk, de nem igazán tudtunk zenét írni hozzá, ezért aztán összehoztuk Dave dobjával. Az anyag ide-oda vándorolt David és Liam között, tehát valójában nem volt David Grohllal a stúdióban tequilázgatás...

 

- A címadó dal (Invaders Must Die) egyből tudatja az emberrel, mivel áll szemben. A szöveg: "We are the Prodigy", illetve ott az a tipikusan prodigy-s hangzás is. Liam, ezt úgy fejlesztetted ki az évek során? Hogyan jön létre ez a „márkajelzés”?
Liam: - Hát, nem is tudom, valahogy úgy van, hogy ha bizonyos dolgok összejönnek egyszerre, akkor el tudok kapni néhány jó dolgot. Lehet hogy kicsit művésziesen hangzik, de...
Keith: - Mert az...Valójában művészi dolgokat csinál, anélkül hogy tudta volna, hogyan kell. Vagy miért.
Maxim: - Liam egyszerűen így ír zenét. Ez az ő hangzása. Sokan próbálják lemásolni, de ezt nem lehet...
Liam: - Ezért vagyunk mi egy csapat, mi nem tudunk d'n'b-t játszani, azt tudja más, mi pedig ehhez értünk. Nem a vokálról szól, hanem a zenéről. Ennél az albumnál is ez volt a fontos.

 

- Észrevehetően sokkal dallamosabb az új anyag, mint általában...
Liam: - Valóban, próbáltunk magának a zenének mélységet adni. Minden számban van egy riff, ami köré az egész épül. Alapjában véve riff és groove alapú zenék. Legalábbis az előző albumhoz képest, amelyen nem volt ilyen, csak kemény zúzás.
Keith: - Igen, ráadásul jó volt az albumon dolgozni, jól éreztük magunkat. Nagyon egyszerűen ment, nem erőltettük meg magunkat, ezért nyugodtan álltunk neki az egésznek.

 

- Az "Always Outnumbered Never Outgunned" album számodra egy olyan valami volt, amit egyszer ki kellett adnod magadból, de soha többet?
Liam: - Igen. Azt hiszem az emberek félreértik ezt a lemezt. Sokan talán azt gondolták, teljesen kizártam Maximot és Keefet, pedig nem erről szólt a dolog. Igazából meg kellett csinálnunk azt az albumot ahhoz, hogy újraindítsuk a csapatot. A visszatéréshez kellett.

 

- Olvastok újságot? Valamelyik lap, azt hiszem a Q Magazin beválasztott az elmúlt 50 év egyik legbefolyásosabb zenei szereplőjévé...
Keith: - Liam és Maxim olvasnak sajtót, én nem.
Liam: - Én olvasok és szeretem is, mert így mérges maradhatok, ez az amit kiadok a zenében. Ha mindig boldog lennék, talán nem is írnék zenét.

 

- Liam, milyen volt az, amikor egyszer csak lett két frontembered?
Liam: - Ők már az elejétől kezdve ott voltak. Az első fellépésünk alkalmával azt gondoltam: hű a francba, mi most akkor már egy zenekar vagyunk. Valójában én előtte hiphopban gondolkodtam, már volt is egy szerződésem. Csak aztán hamar meguntam. A srácokkal pedig összehaverkodtunk, mindig együtt lógtunk, koncerteket néztünk. Meg is beszéltük, hogy amikor már mi játszunk ott fenn a színpadon, akkor elértük, amit akarunk.

 

- Milyen volt számotokra a '90-es évek? A rave ekkor volt a csúcson. Dícső időszakként tekintetek vissza rá?
Keith: - Mindenképp. A zene, az emberek, az egész '90-es őrület számomra megismételhetetlen.

 

- Nos, valójában a dance szcénába punkrockot építettetek. '97-'98 körül hirtelen felkerültetek különféle rangosabb rockmagazinok címlapjára. Mi volt ennek az oka?
Liam: - Azt hiszem az, hogy a lapok egyszer csak úgy döntöttek, hogy kicsit eltávolodnak a hagyományos rocktól, és beújítanak, szakítva azzal a felfogással, hogy "nem rakjuk ki őket, mert elektronikus zenét játszanak." Szerintem ezért.

 

- A Prodigy ott tart, hogy a rajongótábora gyakorlatilag már három generációt is átölel. Egyrészt a ti korosztályotok, másrészt akik 10 évvel ezelőtt fedeztek fel, illetve a fiatalabbak...
Keith: - Mindig is voltak rajongóink többféle generációból. A tábor mindig is színes volt, akár a korosztályt, akár a bőrszínt vesszük alapul. Mi már csak egy ilyen csapat vagyunk.

 

- Még akár 20 évig is játszhatnátok...
Keith: - Ez azért nem tűnik reálisnak. Én nem tekintek ennyire előre. Kész van a lemez, ennél prodigy-sebb már nem is lehetne. Ezekután amit magam előtt látok, azok a fellépések és ennyi.
Maxim: - Mindig is így volt: csak a következő koncert az, ami fontos.

A követkető pár kérdést pedig a rajongók tették fel, a csapat pedig a Myspace-en válaszolt a kiválasztott kérdésekre.

- Mi inspirálta az új albumot?
Maxim: - 2-3 évnyi turnézás, az előző albumok...
Liam: - Még mindig élünk, olyanok vagyunk, mint a hangyák, új anyaggal akartunk előállni, és bebizonyítani, hogy még mindig tudunk kemény zenét csinálni.

 

- Melyik számra vagytok a legbüszkébbek produkciós szempontból?
Maxim: - Smack My Bitch Up.
Liam: - Smack My Bitch Up.
Keith: - Nekem az Android. De semmi sem tudja felülmúlni a Smack My Bitch Up-ot.

 

- A "No Souvenirs" című szám valaha még napvilágot lát?
Liam: - Tutira nem. A "No Souvenirs" egy szám, amit 3D-vel csináltam a Massive Attackből. Nagyon jó szám. De ha elmúlik egy pillanat, valahogy már nem lehet elkapni.

 

- Miért ennyire elhivatott a rajongótáborotok?
Liam: - Mert önmagunk vagyunk.
Keith: - Tudod, valójában néha nem is vagyunk tudatában a rajongótáborunk nagyszerűségének, biztos vagyok benne, hogy 100 százalékban mellettünk állnak.
Maxim: - Ha másképp írnánk a zenét, ha másképp viselkednénk, mint amilyenek most vagyunk, azon a rajongóink átlátnának.
Keith: - Én néha úgy érzem, hogy valójában egy rajongó vagyok, aki egyszer egy Prodigy-koncerten felkerült a színpadra, és azóta sem jött le onnan. (Nevetnek)

 

Keith: Megnéztem az Arctic Monkeys-t a minap, ők jó fejek voltak, bandáztunk kicsit velük...
Liam: Vannak páran, akik valami különlegessel rendelkeznek, ilyen a rendkívül tehetséges Jack White (Whitestripes - a szerk) is.

 

A német rajongói oldal által készített interjú videóját a Prodigy-online.de-n kell keresni, a Myspace-s pedig innen is nézhető: