A Pluto Project One Dirt című albuma nem olyan friss, idén tavasszal jelent meg. Már régóta fenem rá a fogam, nemrég azonban hozzám került. Nagyon ritka, hogy a fizikai formátum birtoklásának vágya ilyen erős legyen, mint a One Dirt esetében: a lemeznek ugyanis kifejezetten igényes és szép borítója van, szinte kívánja, hogy kézbe fogjuk, szorongassuk, nézegessük.
Előjáróban annyit azért elárulhatok, hogy a borító minőségéből helyes következtetéseket vonhatunk le a lemez anyagának színvonalára vonatkozóan: pontosan olyan jó, mint amilyen szép. (És sokkal jobban megfelelő pihenéshez, mint a néhány napja tárgyalt Meat Beat Manifesto).

kommentek